A családállítás alapjai és a morfogenetikus mező
Rupert Sheldrake biológus, természettudós 1967 és 1973 között biokémikusként dolgozott a
Cambridge-i Egyetemen, a növényi auxin hormon termelődését kutatta, mely hormon serkenti az osztódó szövetek növekedését, például a levélzet, a fás anyag és a gyökérképződést. Kutatása során arra döbbent rá, hogy - bár a kutatása a növények fejlődésével kapcsolatban sikeres volt, - a mechanikus megközelítéssel nem adható megfelelő válasz a forma kifejlődésére.
Úgy fogalmazta meg, hogy mint egy épület felépítésénél „a téglák kémiai és fizikai tulajdonságainak, a malter tapadási-kötési képességének, a falak nyomástűrésének, az elektromos vezetékekben futó áramnak, stb a leírása […] fontosak az épület tulajdonságainak megértésében, de önmagukban nem adnak magyarázatot az épület formájára, dizájnjára és funkciójára”[1].
Ezeket a tulajdonságokat és ismereteket nevezte alulról felfelé (bottom-up) szervező alapelveknek, és úgy vélte ezek mellett lennie kell fentről lefelé (top-down) szervezőelveknek is. A felülről lefelé szervező elv megfelelője az építészeti példánál maradva az épület, mint egész tervrajza, ami alapján felépül maga az objektum.
Ezután kezdett érdeklődni a biológiai mezők, más néven formaképző mezők, vagy metamorf mezők iránt, melynek a koncepciója az 1920-as években jelent meg. Rupert Sheldrake úgy vélte, a levelek formáját nem csak a sejtekben található gének határozzák meg, hanem egy előre jelen lévő „öntőforma”, egy levélformáló mező, egy láthatatlan terv, más néven attraktor (magyarul tárgyvonzó) mező hat rájuk. Azon is eltűnődött, hogyan öröklődnek az egyes növényfajták tipikus jellemzői és viselkedései akár egymástól távol lévő helyeken is. Arra a következtetésre jutott, hogy kell, hogy legyen egy memória a természetben, mely közvetlen kapcsolatban áll a múlt és a jelen szervezetei között. Ezt az emlékezet átvitelt morfikus rezonanciának nevezte el, mely minden fajt ellát valamiféle kollektív forma- és viselkedési emlékezettel.
Rupert Sheldrake eme megfigyelései és értekezései szolgáltak alapul Bert Hellingernek a morfogenetikus mező erőterében uralkodó törvényszerűségek megfogalmazásához. Pszichoterápiával foglalkozó katolikus misszionáriusként Dél-Afrikában dolgozott a zuluknál. Itt figyelte meg, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének.
Visszatérése után pszichoanalitikus lett, majd a csoportdinamika, a tranzakció-analízis és különböző hipnoterápiás eljárások ismeretében kialakította a saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismertté vált családfelállítást.
A morfogenetikus mezőt előszeretettel szellemi mezőként is emlegeti, mivel kaput nyit az ember számára, hogy belelásson egy olyan létdimenzióba, mely egyébként fizikai szemmel nem látható, mely által mélyebb megértéshez vezessen önmagunk számára. A morfogenetikus mező által megnyíló dimenzió egy lelki és szellemi szféra, mely azokat az információkat és motivációkat tartalmazza, melyek a viselkedéseinket, a gondolkodásmódunkat és a világról alkotott hiedelemrendszereinket mozgatják és alakítják ki.
A morfogenetikus mező egy olyan formaképző tér, melybe belehelyezkedve egy kérdés feltevése után képesek vagyunk választ kapni egy mélyebb és eszenciálisabb módon, mint bármely más terápiás technika vagy önismereti módszer. Azokat az információkat tárja elénk, melyek alapján fizikai formát öltünk, mondhatni a felülről lefelé és alulról felfelé szervező alapelveink szerint.
Természetesen ennek a mezőnek is vannak korlátai, vagy inkább mondjuk úgy, hogy önvédelmi mechanikája, ugyanis annak a tudatszintje szerint képes felfedni az információkat, aki abba beleáll; a mezőt magára öltő ember ismeretei, tudatszintje, képi nyelvezetének értelmező és intuitív képességének fejlettsége befolyásolja a “válasz” mélységét és árnyaltságát.
Ha kíváncsi vagy magára a családállítás folyamatára, vagy megtapasztalni kívánod azt működés közben, akkor keress meg bátran e-mailben.
Mindenki merítsen a lelkébe abból, ami hasznos a számára, a többit pedig engedje el. Gondolkodjunk magunkon konstruktívan, és fordítsuk a rendelkezésünkre álló információkat a javunkra, hogy kihozhassuk magunkból és az életünkből a legtöbbet!
További játékos fejlődést kívánok!
Szabó-Horváth Zsófia